„Elképesztő az az impulzus, amit kapunk a koncerteken" - Interjú a Nagy Bogi Live zenekarral
A balmazújvárosi születésű Nagy Bogi éppen betöltötte 20. életévét, amikor már ígéretes eredményeket ért el a zene és a televíziózás világában énekesként, de immár zenekarban is láthatjuk, hallhatjuk őt. Az alábbiakban a Nagy Bogi Live kapcsán ő, valamint a csapat gitárosa, Káposztás Bálint és Posta Tamás basszusgitáros avattak be minket többek között legmaradandóbb koncertélményeikbe, a social médiáról és a digitalizációval kapcsolatos gondolataikba, a feltörekvő zenészek nehézségeibe, de az is kiderült, hogy mely zenészek inspirálják őket és milyen terveket szövegetnek a jövőre nézve...
Hogyan jött a zenekaralapítás ötlete, és milyen fázisokban keresztül jutottatok el a megalakulásig?
Bogi: Én nagyon szerettem volna zenekart, de szerintem elég nehéz olyan korú fiatalokat találni, akik tényleg lelkesek és nem csak a pénz miatt csinálják ezt. Engem Bálint hívott fel, egy középiskolába jártunk és kérdezte, hogy szeretnék-e zenekart, én pedig rávágtam, hogy persze, szívesebben járnék el koncertezni zenekarral, mint egyedül.
Bálint: A dobosnak, Iminek és nekem támadt egy ötleteltünk, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy zenekart, és ekkor jött szóba Bogi. Kellett egy frontember, közben a többiek azt hajszolgatták, hogy miért nem kérdezem meg, aztán megkérdeztem és igent mondott egyből. Rá egy hétre el is kezdtünk próbálni.
Emlékeztetek arra a pillanatra, amikor először azt éreztétek: igen, mi egy zenekar vagyunk, és igen, ez működik?
Bogi: Az első ilyen a tavalyi Campus Fesztiválon volt, mert akkor egy nagyon kicsi színpadot kaptunk és rengetegen eljöttek. Nem is számítottunk rá, hogy bárki meg fog minket hallgatni, de több százan énekelték a dalokat, így ez egy meghatározó pillanat volt szerintem mindannyiunk életében.
Bálint: Az első koncertünk is nagyon jó volt, a Rock Caféban játszottunk, de szerintem amikor mindenki igazán úgy érezte, hogy ebből tényleg lehet valami, ennek lehet jövője, az 2022. november 4-én volt a Barba Negrában, utána beszéltük is, hogy ez tényleg olyan volt, aminek elképzeltük.
Többféle stílust képviseltek és ez a hangzásotokban is visszaköszön, de véleményetek szerint melyik az a stílus, ami egyöntetűen jelképez titeket, mint zenekart?
Bogi: Zenekar szinten a pop-rock, a saját számaim sokkal lírikusabbak, de a zenekar által koncertezhetőbbek lettek.
Bálint: Minden dalt úgy hangszerelünk meg, hogy az alapja mindegyiknek pop, vagyis pop dalokat hangszerelünk át, hiszen ilyen dalokat ír Bogi, de próbálunk rockos elemeket belevinni mindenhova, hogy egy fesztiválon sokkal bulizhatóbb és élvezhetőbb legyen.
Mi volt az eddigi legemlékezetesebb élményetek zenekarként?
Bogi: Talán az idei fotózásunk, mert akkor éreztem azt igazán, hogy ott csak miattunk voltak ott a sminkesek, fotósok, a fiúkat is kisminkelték. Afféle mini Hollywoodot éltünk át.
Bálint: Nem tudnék egyet kiemelni, mindig beszéljük, hogy nagyon jók a koncertek, hogy ott van az a sok ember, énekelnek, tapsolnak. Tényleg elképesztő az az impulzus, amit kapunk a koncerteken, de mi nagyon szeretjük magát az oda vezető utat is, amíg eljutunk a koncertre.
Van valami rituálétok, szokásotok, amit egy-egy koncert előtt megejtetek?
Bálint: Mi a fiúkkal odafele minden egyes alkalommal megállunk a Rekettyésnél a benzinkúton, mert ott a legjobb a hot-dog és mindenki hot-dogozik. 10 perccel a koncert előtt bemegyünk a backstage-be, átbeszéljük mi volt, ami a múltkori koncerten nem sikerült olyan jól, mire figyeljünk oda, de inkább egymást boostoljuk ilyenkor.
Fotó: Bodnár Dávid
Hogyan viszonyultok a zenei piac digitalizációjához és a social media világához?
Bogi: Próbáljuk nyomon követni és jelen lenni a különböző social media felületeken. Ami igazán nehéz szerintem, hogy aktívak legyünk, mert külön-külön mindenki intézi a saját kis social media karrierjét, de a zenekar egy közös dolog. Egyébként ott vagyunk, figyeljük az eseményeket, nézzük a többi előadót, hogy ki mit csinál éppen. Szerintem nagyon király, hogy így kitágultak ezek a dolgok, vagyis, hogy minden platformon jelen tudsz lenni és kapcsolatot tartani a közönségeddel.
Tomi: Amikor ott tartott a magyar zenei ipar, hogy adták ezeket a 990 Ft-os lemezeket, onnantól kezdve én nagyon szerettem gyűjteni ezeket, relikviaként tekintek rájuk. Nem nagyon szeretem kidobni a régi lemezeket sem, mert hordoznak olyan érzelmi többletet, amit egy streaming vagy a YouTube nem fog tudni átadni soha. Én azért is szeretem szorgalmazni, hogy a zenekarnak legyen CD-je, mert ez egy olyan gyűjthető tárgy, amihez az emberek emlékeket tudnak társítani. A digitális térben lévő albumokat letöltik, majd letörlik, majd újra letöltik, annak van egy olyan körforgása, ami meggondolatlanná teszi az embereket azzal szemben, hogy mit hallgassanak vagy mit ne. Ha megvan a CD, akkor az örök emlék.
Bálint: Szerintem elengedhetetlen, hogy ma egy zenekar megjelenjen a social mediában. A zenekari oldal a mi hétköznapjainkat mutatja be, hogy például készülünk a koncertre. Ezáltal a napjainkba sokkal közvetlenebben belátnak az emberek, és ettől mi is sokkal közvetlenebbek leszünk nekik, ez meg is szokott mutatkozni a koncerteken, mivel nagyon jó szokott lenni a hangulat.
Bogi, téged tehetségkutató műsorokból ismerhetett meg a szélesebb közönség. Szinte már gyermekként rivaldafényben éltél, és ennek bizony vannak árnyoldalai is. Hogy élted meg ezt az időszakot? Van, amit másként/máskor csinálnál?
Bogi: Az ének iskolája egy nagyon kis kedves műsor volt, egyébként a szüleim nagyon féltettek tőle, és anyukám nem is szeretett volna elengedni, csak kikönyörögtem, hogy legalább a castingra hadd menjek el. Anyukám megmondta, hogy ezekbe a műsorokba úgy válogatnak be, hogy kell valami történet, de a mi családunknak nincsen. Így úgy mentem be a castingra, hogy nem is fog sikerülni. A műsor egyébként egyáltalán nem volt vészes, például ott mindegyik gyereknek volt pszichológusa, aki foglalkozott velünk napi szinten, eléggé figyeltek ránk.
Szerintetek mi a legnagyobb akadály, amivel egy zenész vagy egy zenei formáció a mai gyorsan változó világban szembesül? Mi lehet a megoldás?
Bogi: Szerintem napi szinten változnak a dolgok, mire megtanulok egy trendet, már jön is a következő, szóval a szintentartás is nehéz. Tök menő, hogy ennyiféle platformon tudod tartani a közönséggel a kapcsolatot, de minél több embert megszólítani nem egyszerű dolog, egy induló zenekarnál különösen nehéz.
Bálint: A mindennapi behatások nagyon nagy hatással vannak a zenekarnak a létére, ez meglátszik a hangulaton is sokszor. Mindenki egésznap dolgozik, fáradt és tudjuk, hogy milyen a világ mostanában: mindenki feszült, ingerült, senki nem tud mosolyogni a másikra, mindenki beszólogat a másiknak. Amikor egésznap dolgozik az ember, ahogy mi is, aztán este próbálunk és ezt nem titkoljuk, van olyan, hogy mi is összekapunk akaratunk ellenére, mert sajnos ilyen a világ. Szerencsére ezeket elég könnyen meg tudjuk beszélni, de ez nagyon nagy hatással van rá, az 100%.
Tomi: Szerintem a legnehezebb, amivel egy most induló zenekar szembesülhet, tehát egy nulla mérföldes, hogy valami egyedit hozzon létre. Nagyon sok zenekar van, akik jól zenélnek, és nehéz olyan egyedi dolgot csinálni, amire egyszerre kapják fel a hallgatók a fejüket.
Fotó: Bodnár Dávid
Jut időtök önfejlesztésre, kikapcsolódásra, és arra, hogy foglalkozzatok a mentális egészségetekkel?
Bogi: Nekem nagyon fontos a mentális egészség, szerencsére én elég nyugodt szoktam lenni. Itthonról dolgozom, dalokat írok. Csapatszinten nem nagyon szoktunk mentális egészséggel kapcsolatos dolgokról beszélni, amikor összegyűlünk. Amikor lejutok hozzájuk Debrecenbe, akkor tényleg csak csináljuk a dolgokat és zenélünk, gyakorlunk.
Bálint: Tomi nálunk egyébként a legszorgalmasabb, meg Imi a dobosunk. Van, aki többfelé dolgozik, így nem mindig jut idő a kikapcsolódásra.
Tomi: Én újra beleszerelmesedtem a hangszerembe, ezért tart nálam már lassan fél éve a mindennap gyakorlás, mert egyszerűen imádom, és rosszul vagyok, ha egy nap nem tudok gitározni. A kikapcsolódás megvan, a gyakorlás is, így a részemről a kérdésre a válasz az, hogy igen.
Kik azok az itthoni előadók, akikre felnéztek és miért?
Bogi: Nekem Azahriah nagy példaképem, női vonalon Rúzsa Magdi, nagyon tisztelem azokért, amiket elért. Zenekari szinten pedig a Margaret Island és a Blahalouisiana.
Tomi: Nekem is elsőnek most a Blahalouisiana jutott eszembe, ők tipikusan az a zenekar, akik úgy kezdték, hogy totál az elejéről. 10 éve csinálják és most érzik csak azt, hogy valahol tartanak. Nekem nagyon tetszik, hogy nem adták fel. Nekem örök kedvenc basszusgitárosom a Temesi Berci, ő egy hatalmas zenész, nagyon alázatos ember, és tényleg brutális.
Bálint: Nekem a Négyes Street jutott most eszembe, annyira alázatosan csinálják, amit csinálnak, szerintem nekik sokkal nehezebb volt Erdélyből feltörni itt Magyarországon, de nagyon rendes emberek. Nekem most nagyon a szívemben vannak, mind emberileg, mind zeneileg. Gitárosokat meg sorolhatnánk naphosszat, mert hála a jó Istennek, kegyetlen jó gitárosaink vannak Magyarországon. Például Tátrai Tibor, Alapi István, Kozma Norbi, Lukács Peta, Szabolcsi Bence...
Mik a terveitek a jövőre nézve, illetve mi lehet a következő nagy lépés a zenekar életében?
Bogi: Most dolgozom egy lemezen, úgyhogy igazából a nagy meló az lesz, hogy jövő évre összerakjunk egy még erősebb koncertanyagot. Szeretnénk még több koncertet, most például lesz is szeptember 19-én az A38-on. Szerintem a néző/hallgató csak annyit lát, hogy most itt lesz koncert, ott lesz koncert, de emögött brutálisan sok meló van. Nagyon hálásak vagyunk a menedzserünknek, ezúton is köszönünk neki mindent!
Bálint: Tök jó, hogy kétéves lesz a zenekar és minden évben történt valami meghatározó. Tavaly például, ahogy már mondtam is, a Barba Negrában játszottunk, most ebben az évben az a nagy dolog, hogy adhatunk egy önálló koncertet a hajón. A jövőre nézve, én nagyon bízom benne, hogy a zenekar lesz annyira kitartó, hogy akár egy Kobuci Kertben játszhatnánk önálló koncertet vagy akár egy Akvárium kishallban. Távlati tervben pedig a Budapest Park van - akár előzenekarként -, mert szerintem hatalmas megtiszteltetés, ha valaki a Parkban játszhat.
Kiemelt kép: Bodnár Dávid, segédszerkesztő: Máté Vanda
Hasonló cikkek
